A C‑230/14. sz. ügy Weltimmo s.r.o. kontra Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság előzetes döntéshozatali ügyben 2015. június 25. napján megszületett Cruz Villalón főtanácsnok véleménye, melynek előzményeivel elsőként 2012 augusztusában, illetőleg később 2014. júniusában foglalkoztunk.

A főtanácsnoki vélemény gyakorlatilag minden lényeges ponton alátámasztja a fent hivatkozott bejegyzéseinkbe foglalt álláspontunkat, miszerint
– a magyar adatvédelmi jog nem alkalmazható kizárólag más tagállamban letelepedett adatkezelőkre nézve;
– a Kúria által felvetett kapcsolási kritériumok kérdése (szolgáltatás irányultsága, tulajdonosok nemzetisége, szerverek, illetőleg adatok feltöltésének helye) nem relevánsak az ügy elbírálása szempontjából;
– a magyar adatvédelmi hatóság nem alkalmazhatja a szlovák jogot;
– az adatfeldolgozás és adatkezelés közötti terminológiai eltérés nem bír relevanciával a jelen ügyben.

A Főtanácsnok a Kúria előzetes döntéshozatali kérdéseinek megválaszolását gyakorlatilag két fő pontra bontotta, így az alkalmazandó jog és letelepedés, illetőleg az alkalmazandó jog és a joghatóság összefüggéseire.

1. Alkalmazandó jog és letelepedés

A 95/46 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja, azt mondja ki , hogy „a személyes adatok feldolgozására minden tagállam az ezen irányelvnek megfelelően elfogadott nemzeti rendelkezéseket alkalmazza, amennyiben: a) az adatfeldolgozást a tagállam területén az adatkezelő egy szervezete tevékenységeinek keretében végzik.”. A Weltimmo letelepedési helyének meghatározása tehát különös jelentőséggel bír az ügyben, mivel ez dönti el a magyar jog alkalmazásának kérdését, ami vitás a jelen ügyben. Ennek keretébent tisztázni kell tehát, hogy a Weltimmo rendelkezett‑e Magyarországon letelepedést biztosító szervezettel, másodszor pedig hogy az adatkezelést ilyen szervezet tevékenységeinek keretében végezték‑e. A Főtanácsnok kifejti, hogy a letelepedés kérdését nem lehet formális megközelítéssel megválaszolni, hanem az irányelv és az EU Bíróság gyakorlatát alapul véve olyan effektív letelepedést szükséges figyelembe venni, ami a tevékenység tényleges gyakorlásának tartós jellegét jelenti. Ez megvalósulhat akár fióktelep, akár jogi személyiséggel rendelkező leányvállalaton keresztül. A Főtanácsnok nem vitatja, hogy a Weltimmo formálisan Szlovákiában bejegyzett társaság, mindazonáltal nem zárható ki, hogy az említett társaság ténylegesen és valójában másik állam, a jelen esetben Magyarország területén végzi tevékenységét állandó létesítményen keresztül, amely akár egyetlen képviselőt is jelenthet. Ha ez lenne a helyzet, a Weltimmo a 95/46 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett szervezettel rendelkezne Magyarországon. Mindazonáltal a Kúria által az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekben foglalt különböző további tényezők – az a hely, ahonnan az adatokat feltöltötték; azon tagállam, ahova a szolgáltatások irányulnak; az érintettek állampolgársága, vagy a vállalkozás tulajdonosainak lakóhelye – e tekintetben nem befolyásolják közvetlenül és döntő módon az alkalmazandó jog meghatározását.

A Főtanácsnok szerint tehát meg kell vizsgálni, hogy a Weltimmo, amely tevékenységének keretében az adatkezelés történt, rendelkezik‑e szervezettel Magyarországon. Egyetlen képviselő akkor tekinthető állandó létesítménynek, ha kellő mértékű állandósággal rendelkezik a szóban forgó konkrét szolgáltatások nyújtásához szükséges személyi és tárgyi feltételek meglétére figyelemmel.

A Főtanácsnok véleményének 42. pontjában kimondja, hogy a kérdést akként szükséges megválaszolni, hogy a 95/46 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja megakadályozza, hogy a magyar adatvédelmi hatóság a magyar jogot a kizárólag más tagállamban letelepedett adatkezelőre alkalmazza.

2. Alkalmazandó jog és a joghatóság

Az alkalmazandó jog és joghatóság kérdésében a Főtanácsnok visszautasította a magyar kormány és a NAIH azon álláspontját, miszerint a NAIH a szlovák jog alkalmazandósága esetére is rendelkezhetne szankcionálási lehetőséggel. A Főtanácsnok ezen álláspontját egyrészről az államok közjogi szuverenitására, illetőleg az irányelv 28. cikkének rendszertani értelmezésére alapítja, ami a felügyelő hatóság joghatósága és az alkalmazandó jog összhangjáról rendelkezik, mivel az irányelv értelmében minden felügyelő hatóság a hatásköreit kizárólag saját területén jogosult gyakorolni. A Főtanácsnok szerint ennek megfelelően a NAIH nem szabhat ki szankciót egy kizárólag más tagállamban letelepedett adatkezelővel szemben, hanem igazgatási együttműködés keretében az alkalmazandó jog tagállama szerinti hatósághoz kell fordulnia és ettől a hatóságtól kell kérnie a szankció kiszabását, ha ezt szükségesnek látja.

Megjegyzések

A főtanácsnoki véleményből látható, a Főtanácsnok egyáltalán nem lett meggyőzve arról, hogy a Weltimmo képviselőjének, illetőleg tulajdonosának magyar származása, illetőleg lakcíme és a cég magyar postafiókja alapján a magyar adatvédelmi jog lenne alkalmazandó a jelen ügyben. Ennél ugyanis lényegesen komolyabb kapcsolódási pontok szükségesek egy szervezet tagállami letelepedésének megállapíthatóságához, tehát annak kimondásához, hogy az adatkezelő szervezete az adott tagállamhoz kötődik. Ha a Bíróság a Főtanácsnok álláspontját elfogadja, a szlovák Weltimmo hazai letelepedésével kapcsolatosan a NAIH viseli majd a bizonyítási terhet, mivel a NAIH-nak szükséges igazolnia, hogy a Weltimmo magyar letelepedésére (hazai szervezetére) vonatkozó speciális kritériumok a jelen ügyben fennállnak. Meglátásom szerint ez egyetlen magánszemély esetében egyáltalán nem látszik könnyen eldönthető kérdésnek, illetőleg ez a jelenleg ismert tényállás további feltárását igényelheti.

Mindenféleképpen üdvözlendő, hogy maga a NAIH is észlelte a saját korábbi álláspontjának tarthatatlanságát, tehát azt, hogy az Infotörvény hatályra vonatkozó 2. § (1) bekezdésének parttalan és irányelv rendelkezésétől független értelmezése nem lesz elegendő ahhoz, hogy a hatóság az EU Bíróság előtt is meg tudja védeni a saját hatáskörének gyakorlását a Weltimmo ügyben.

Számunkra a főtanácsnoki vélemény továbbra is megerősíti azon álláspontunkat, hogy a NAIH hatáskörének gyakorlása felesleges erőfitogtatás volt, illetőleg azt is, hogy az európai adatvédelmi irányelv hatályra vonatkozó rendelkezései hibásan kerültek átültetésre a magyar jogba, amely körülménynek több korábbi bejegyzésben is hangot adtunk már. A főtanácsnoki vélemény alapján tehát valószínűsíthető a NAIH határozat hatályon kívül helyezése (az első fokon eljáró bíróság vagy a NAIH új eljárásra kötelezése), illetőleg az ügy további hozadéka lehet, hogy remélhetőleg megfontolásra kerül majd a magyar Infotörvény jelenleg kizárólag territoriális hatály alapján álló rendelkezéseinek felülvizsgálata.

Az ügy EUB előtti ügyszáma: Weltimmo C-230/14